a mai napon valahogy "ha már lúd, legyen kövér" alapon azért előtört belőlem pár sérelem. megmondom őszintén, engem leptek meg legjobban, mert nem nagyon voltam tisztában a létezésükkel.
de biztosan úgy gondolták, hogy ha már úgyis szétb.sz az ideg, akkor itt az ideje, hogy ők is előjöjjenek és felsorakozzanak a többiek mellé a "kikben csalódtam emberileg" listán.
nem kifejezetten boncolgatnivaló téma és nincs is nagyon kedvem kifejteni - de ha egyszer ez pörög ma bennem, akkor ez van. és az a baj, hogy ez viszont nem annak a függvénye, hogy meg fog-e jönni vagy sem, hanem tényeken alapszik.
gondolom majd pár nap elteltével ismét jól eltemetem ezeket magamban és kész. mert bár ilyenkor volna mit mondanom nekik, kicsit az öregedésem és bölcsességem (??) is lenyugtat: ne tedd. semmi értelme. és semmi szükséged a fölösleges cirkuszra. így, majdnem 36 évesen elmondhatom magamról, hogy nyugodtabb vagyok mint valaha... vagy inkább fáradtabb és nincs kedvem újabb konfliktusokat magamra venni, amikor van épp elég bajom így is.
na ennyi. nem túl pozitív a mai napom sem - pedig esküszöm nem látszik rajtam, észre nem vennéd, ha csak így rám néznél. biztosan törvényszerű, hogy időnként vannak olyan napjaink, amikor tényleg sok minden gyűlik össze és ez nyilván érzékenyebbé tesz saját csalódásaim irányába. pár nap múlva pedig majd jól felébredek és leszarom megint az egészet. mert nem ezt kell figyelni, hanem azt, hogy ki az, aki az ember mellett van. ez fontosabb.
ma titokban így voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése